2012.10.07. 15:17| Szerző: Johus

Tegnap este kikelt a másik kis gekkóm is.

277242_4027419718579_2037716071_o.jpg

Várható volt, hogy hamar követi a tesóját, számítottam rá, úgyhogy hozattam reggel a bátyámmal még egy üres terráriumot. (Kész szerencse, hogy ennyiféle állatunk volt már és most épp nincs, csak összesen 6 gekkónk, a kicsikkel együtt.) Nem nagyon szokás kis gekkókat ugyanabba a terráriumba elhelyezni, félnek is egymástól, nehezebben fedezik fel az életet, nehezebben esznek. És valahol olvastam olyat is, hogy a legjobb, ha nem is látják egymást, üvegen keresztül sem.

Egész nap a telken szüreteltem, és azon aggódtam, hogy közben a másik is ki fog kelni és majd a nagyok biztos szétszedik a hálót és megeszik és szörnyű lesz és különben is mi lehet azzal, aki meg tegnap megszületett. A "munkacímük" Kispipi és Kisréce, valahogy szólítani kell őket, de mivel nem szeretném megtartani egyiket sem (na jó, az egyiket lehet), igazi nevet nem akartam adni nekik. Szóval Kisréce a pénteki, Kispipi a tegnapi, mint a mesében.

Kispipi születése után egyből bajba került, de szerencsére nem a szülei miatt. A szúnyogháló power tape ragasztóval volt az üveghez és a háttérhez erősítve. Szerencsétlen Kispipi kikelés után megtalálta az egyetlen helyet, ahol kilógott a ragasztószalag és úgy beleragadt, hogy hálóstul kellett kiszabadítani a terráriumból. De itt még mindig nem volt vége a dolognak, nem tudta letépni magát róla, én meg nem tudtam megfogni szegénykémet, olyan kicsi volt, hogy ha egy picit nagyobb erővel megpróbálom elhúzni, összeroppan. A jobb első lába volt nagyon beragadva, azzal beletenyerelt gyakorlatilag és ahogy próbálta lehúzni, a nyakát is rátámasztotta. Úgy sajnáltuk, el sem lehet mondani, milyen látvány volt. Szerencsére apukámnak eszébe jutott, hogy fogpiszkálóval esetleg megpróbálhatnánk segíteni neki, na ettől úgy megijedt, hogy szinte kicsavarta a testét, letépte magát a ragasztóról és beugrott a dobozba, amibe ideiglenesen őt is elhelyeztem.

Gyors terráriumtakarítás, növényátpakolás (mivel egész nap nem voltam itthon, nem tudtam szerezni újakat), aztán elhelyeztük a terráriumot a másik mellett, mert csak 1 UV-lámpám van, így meg kellett oldjam, hogy középre tehessem, hogy mindkettejük fölött világítson. Persze nem egyforma méretű terráriumokról beszélünk, úgyhogy alá kellett dúcolni, stb. Elszórakoztunk vele egy ideig. De végül sikerült jól megcsinálni, beraktam közéjük egy parafalapot, és máris költözhetett is a gyíkocska. Dobozostul tettem be, ahogy a tesóját is egy nappal korábban és vártam, mi történik.

54960_4027529721329_1411606918_o.jpg

Nem történt semmi. Szegény elég nagy stresszben volt, sőt, még a köldökéből kilógott egy adag szikanyag is, azt próbálta ledörzsölni. Ez nagyjából úgy működik, hogy a tojásban lévő szikanyag a hasfal záródása után egy meghatározott helyen marad kapcsolatban az embrióval. A születéskor záródik be rendesen, Kisrécénél a vedléskor jött le ez a kis darab szikanyag, de Kispipinek valahogy több volt, és ezért kicsit szenvedett vele. De szépen megoldotta, addig nyargalt ide-oda a papírtörlőjén, amíg egyszer csak lejött (aki esetleg többet és jobban szeretne tudni: Brehm).

Kispipi azonban továbbra sem akart kimászni a dobozból, észre is vettem, miért: a jobb első lába még mindig ragadt, azt nyalogatta egész este. Végül a dobozban aludt és csak másnap délben merészkedett ki belőle. Minimális ráhatásom volt nekem is a dologra: beforgattam úgy a dobozát, hogy egy levélhez közel essen. Fel is bátorodott és belevetette magát.

132593_4030322551148_1052115717_o.jpg

DSCN9080_.jpg

Aztán jól megijesztettem a permetezéssel és szegény ugrott egy nagyot bele a nagyvilágba és a földön landolt, ahonnan órákig nem is mert messzire menni.

Kisréce első éjjelét egy levélen töltötte, egy akkora levélen, ami egy lepke súlya alatt is meghajlana. Kisrécét gond nélkül kibírta, nagyon élvezte a kis gyík, reggel még lustálkodott is rajta egy kicsit, szétnézett az ágyból, hogy mi is történik:

219123_4027602443147_441238651_o.jpg

Amit az elmúlt két napban tapasztaltam velük kapcsolatban, hihetetlen. Ezek gyakorlatilag az első perctől kezdve úgy viselkednek, mint a nagyok, úgy néznek ki, mint a nagyok, annyi a különbség, hogy marha picik. Egy nap alatt is kitűnnek különbségek viselkedésben is, kinézetben meg nyilván az első perctől látható néhány dolog.

- Kispipi kisebb
A tojás is kisebb volt, amiben növekedett, de meglepő, hogy 6-6,5 cm-es állatokról beszélünk és szemmel látható méretbeli különbség van köztük.

- más a mintázatuk
Nyilván nem nézhetnek ki tök ugyanúgy, nem számoltam meg a foltokat vagy ilyesmi, csak két dologban pl. teljesen mások:
Kisréce nagyon hasonlít a szüleire, a fején a minta szinte ugyanolyan, mint Charlie-nak, a hátán pedig csíkokban összefolynak még a foltok.
Kispipi fején a minta egy lyukas háromszög, illetve a gerincvonala zöld, vagyis a foltok valóban foltok, nem csíkos, mint a testvére és a szülei annak idején. Nagyon szép kis állat ő, nagyon tetszik (na persze ez nem azt jelenti, hogy a másikba nem vagyok szerelmes).

- Kisréce kíváncsi
Ő pontosan azt csinálja, mint a szülei: ha odamegyek, rám néz. Állati édes.
Kispipi egyelőre fél, hogy él.

Megpróbáltam őket megetetni, aztán később egy állatorvos ismerős mondta, hogy az első 4-5 napban nem kell erőltetni, úgyhogy ne akadjak ki, ha nem esznek. Nos, Kisréce szépen felnyalogatta az almás-barackos bébipapit, és Kispipi is lenyalogatta azt, amit az orrára kentem, úgyhogy a vitaminbevitel megvolt (vitaminport kevertem a bébitáphoz).

Ami megdöbbentő: a tojások mérete. Hogy a frászba tudták ide becsomagolni magukat?

DSCN9081_.jpg


A bejegyzés trackback címe:

https://gekkonaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr504824579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.