2012.09.21. 11:47| Szerző: Johus

Azt hittem, sokkal tovább eléldegélhetnek boldogan az 50x50x75 cm magas terráriumukban a kis jószágok. Na, persze botorság volt ezt gondolni, hiszen a végleges testméretüket elérik másfél éves korukra, úgyhogy értelemszerűen csak nőnek és nőnek életüknek ebben a szakaszában, aztán egyszer csak már tovább nem. Lényeg a lényeg, nagyobb terrárium kell nekik. Na nem minden irányban, elég, ha magasabb lesz. A kis asztalka, valamint férjem tűrőképességét figyelembe véve úgy határoztam, 35 cm-rel elég lesz megnövelni a területüket. De hogyan csináljam? Készíttessem? Használtan vegyem? Én csináljam? Ha én csinálom, akkor én is üvegezzem? Szerencsére a problémámmal nem voltam egyedül, bátyámnak is aktuális volt a dolog, a tokéjának már szinte kínzás volt a régi helye, úgyhogy együtt tanakodtunk, netezgettünk, keresgéltünk. Meg is lett a válasz: a terrárium üvegezését másra bízzuk, csináltatjuk, de a hátterezést már bevállaljuk mi.

Az üvegesnél (Terráriumos Pisti, ahogy a telefonban bemutatkozik - ajánlom mindenkinek, aki ilyesmit tervez, hátterez is +5000-ért, ami baráti, nem is beszélve az üres terkó-árakról, e-mailben szívesen adok tájékoztatást) leadtuk a rendelést, elég személyre szabott volt az ügy: 50x50x110 cm, magas terrárium, dupla tolóajtós, műanyag bútorsínnel, az ajtó alatt 20 cm üveggel, a tetején 20 cm szellőzővel. Egy hét alatt kész lett, házhoz is szállította, pöpec.

290077_3590277630300_1199158890_o.jpg

Jöhetett a neheze. Már a rendelés előtt jó sok oldalt és fórumot végigböngésztem, hogy mit hogyan kell házi hátterezésnél csinálni, milyen anyagokat érdemes használni. Az alapkoncepcióm az volt, hogy egy bambuszközpontú terráriumi berendezést készítsek, legyen kialakítva a magasabb régiókban is hely a növények számára, legyen elég zeg-zug, búvóhely, de mindezek mellett legyen relatív könnyen takarítható és természetesen meglehetősen esztétikus. Sokat akar a szarka?

A bambuszok miatt elég későn tudtam nekiállni a munkának, hetekig vadásztuk, hogy honnan lehetne szerezni 8-10 cm átmérőjű bambuszt, amit esetleg még hosszában el is lehetne vágatni. A tervem ugyanis az volt, hogy a hátfalon függőlegesen kerüljön egymás mellé néhány ilyen bambusz, megbontva az unalmas sziklatömeget, na, meg persze nekem nagyon tetszik is az ilyesmi. Végül meglett a bolt, de pont készlethiány volt, úgyhogy egy hetet kellett várni a dologgal. De aztán sikerült a fent leírt koncepciót véghez vinni, minden méretben lehetett kapni náluk bambuszt, elvágták, ahogy akartam, és elkértek érte mocskosul sok pénzt. Ez van, a gekkóimért bármit.

Kezdődhetett a munka.

Első körben a bambuszokat lelakkoztam, két rétegben. Ez két egész napot vett igénybe. Kérdezték néhányan, hogy minek csinálom, nos, egyrészt elővigyázatosságból, hogy ne menjen tönkre a bambusz sem a víz, sem az UV-sugarak hatására, illetve tapasztalatból, mert a régi terráriumban elhelyezett bambuszok egy idő után (egy éve vannak gekkóim, úgyhogy hamar), kb. fél év alatt berohadnak a pára miatt. Azt gondoltam, ha ez egy végleges terrárium, amelyben évekig élnek ezek az állatok és én beragasztok 8-10 bambuszt és berohadnak, az nem jó vicc. A lakk egyébként sima csónaklakk, ráadásul fényes, mert mattot sehol sem találtam, de jól néz ki. Ecsettel szépen mindent körbekentem.

290043_3662248389524_460019965_o.jpg

Úgy képzeltem, hogy teljes magasságban lesz két félbevágott bambusz a hátlapon, mellette ferdén egy rövidebb, és az oldalfalon is egy rövid, amelyre fúrok egy lyukat, hátha használják majd búvóhelyként én meg kívülről jól nézem őket, milyen cukik. Mivel a sziklahátteret ezekhez képest kellett összehoznom, első körben be kellett ragasszam a bambuszokat. Na persze rövidek voltak, úgyhogy a két nagyot hungarocellel aládúcoltam, ez csak plusz munka volt, nem para. A ragasztáshoz egész konkrétan tescós szilikont használtam, pisztollyal kentem fel, tökéletesen megfelelt a célnak. A folyamat hosszú volt, mert az oldalfalra kerülő darabot csak akkor tudtam felragasztani, mikor már a többi megszáradt, hiszen át kellett fordítanom a terráriumot, hogy lefelé nézzen és ne essen le száradás közben.

1.jpg

(Arról csak röviden megemlékeznék, hogy már felragasztottam, mire rájöttem, hogy túl kicsi lyukat fúrtam rá és félő, hogy beszorulnak a gyíkok, úgyhogy szedhettem le és fúrhattam tovább, majd ragaszthattam fel újra.)

Mikor minden háttérre kerülő bambusz a helyére került, át kellett gondolnom, hogyan tovább. Kellenek vízszintesen és függőlegesen is bambuszok, 2:3 arányban gondoltam, le is voltak méretre vágva. Ezek elrendezése szerint kellett a sziklahátteret elkészítenem, vagyis tudnom kellett volna már ekkor, mi hova kerül. Nagyjából megvolt. Jöhet a szikla.

A terráriumi sziklahátterek 80%-ban hungarocellre épülnek, én is ezzel terveztem, mert könnyű, olcsó, nagyon könnyen alakítható, formálható. Olcsó, főleg, ha vannak olyan ismerősök, barátok, akik munkahelyükről százával tudják neked adni a kidobásra szánt hungarocellt. Ezt a részét tehát kipipáltuk hamar. Először is a hátfalra minden kilátszó üvegfelületre ragasztottam egy vékonyabb (~0.5 cm vastag) hungarocell lapot, afféle alapként. Ez már önmagában sok idő volt, mert persze nincsenek egyenes felületek, össze-vissza kellett vagdosni méretre a lapokat, aminek következtében a lakás hamar olyan lett, mint egy gyermekmegőrző, csak nagy színes golyók helyett hungarocellel volt feltöltve. És ez csak fokozódott.

Az alap "hungarocellfalra" a sziklák kiszögelléseit további hungarocelldarabok felragasztásával és a felület megfaragásával lehet létrehozni. A faragáshoz legtöbbet villát használtam, de gyakorlatilag felvonultattam egy egész terítéket, kést és kanalat is elővettem a megfelelő formák kialakításához. Az a jó ebben, hogy nem lehet igazán elrontani, mert nincs olyan, hogy "ez a szikla nem jó". Ami lényeges, hogy nagyon éles vonalak ne legyenek, a széleket, éleket lekerekítve biztosan olyan eredményt fogunk elérni, amelyre aztán büszkék lehetünk. Úgyhogy napokig ragasztottam, faragtam, porszívóztam. A növények helyeit is kialakítottam: alap gondolatom az volt, hogy egyforma nagyságú cserepekben teszek be növényeket, hogy tudjam variálni, illetve könnyű legyen a karbantartása mind a terrárium növényes részeinek, mind a növény földjének. Lemértem a cserepet és néhány sziklát úgy alakítottam, hogy egy karima legyen a tetején, amelybe majd belehelyezhetem a növényeket. Na persze sokkal szebb lenne, ha nem cserepes növények lennének bent, de a takarítást oly mértékben megkönnyíti, hogy ennél a verziónál maradtam.

3_.jpg

Mikor kész lettem a hungarocellel, hőlégfújóval körbementem az egészen, hogy a polisztiroldarabok közti levegő eltűnjön és összetöpörödjön, így a rá kerülő anyagokat nem nyeli majd el, illetve jobban is néz ki, természetesebb hatást kelt, kevésbé látszik rajta, hogy mesterségesen faragott valami.

Erre az alapra kellett a sziklás felületet elkészíteni. Első két körben csemperagasztóval bekentem az egészet. Először egy hígabb réteggel, hogy befolyjon mindenhova, átjárja rendesen a hungarocellt, majd száradás után egy vastagabb, lekvársűrűségű keverékkel. Ez egy-egy nap a száradással együtt.

4_.jpg

A harmadik és egyben utolsó réteg a cement-, illetve betonréteg. A cementporból víz és homok hozzáadásával lesz beton, arányait tekintve több homok, mint cement, vízből pedig annyi, hogy ez is jó sűrű, lekvár-szerű legyen. A száradási folyamatot felügyelni kell, mert a beton szétreped, úgyhogy időnként permetezővel spriccelgettem. (A betont azt tudniillik öntözni kell.)

(Intermezzo: Budapesten játszótérről homokot lopni jó mulatság.)

Egy mélyvörös színű hátteret szerettem volna készíteni, ezért a betonhoz vörös aquakolor festéket kevertem, aminek végül a színe tök más lett, mint szerettem volna, úgyhogy javítgattam, javítgattam és a végeredmény sajnos nem az lett, mint elképzeltem, de rámondhatjuk, hogy balatonfelvidéki terméskő színű lett.

5.jpg

Ezután lakkspray-vel lefújtam az egészet, hogy tuti biztos vízálló legyen, aztán már csak be kellett ragasztanom a kereszt-bambuszokat, virágokat beraktam, kókuszrost az aljára és kész is. Az üvegre kívülre az öntapadós fóliát 1-2 nappal később ragasztottam fel, de ez már részletkérdés volt.

7.jpg

Na kérem, így kell terráriumot készíteni. És, ha jól sikerül, ilyen örömtáncot lejtenek benne a gyíkok (na, persze itt csak úgy meg voltak szeppenve, hogy nem tudták, mit kezdjenek magukkal):

329364_3775665984893_364624447_o.jpg

 |   | Szólj hozzá!

2012.08.30. 11:12| Szerző: Johus

Betöltötték a gekkóim az egy évet, s ennek kapcsán egy kis összegzést írok róluk. Mi minden változáson mentek keresztül, afféle mérföldköveket mutatok az életünkből.

Ami az "adataikat" illeti: nagyobbak, nehezebbek, szebbek lettek.
Mindez szám- és szemszerűen bemutatva:

Alan
9,3 cm-ről 1 éves korára ~26 cm-esre nőtt
11 hónaposan súlya 46 g
foltjai szépen rendeződnek a hátán, hasának alfelén a hím nemi jelleg egyértelműen kivehető, feje szélesebb, vaskosabb

473718_3753129541496_1023712423_o.jpg

Charlie
7,9 cm-ről 1 éves korára ~23 cm-esre nőtt
11 hónaposan súlya 31 g
foltjai neki is kezdik a végleges formát felvenni, feje párjáénál jóval keskenyebb, egész testfelépítése vékonyabb

DSCN8762_.jpg

Látható mind a hosszukból, mind a súlyukból, hogy hím és nőstény között elég nagy a különbség. Régebben, mikor még egyformának tűntek, sokan kérdezték, hogyan tudom megkülönböztetni őket. Nekem persze ez az elejétől fogva ment, a fejükön lévő foltok más alakúak, abból tudtam legbiztosabban, melyik-melyik. Alan aztán elhúzott hosszban és egyszerűbb lett a dolog, mára viszont a szoba túlsó feléből is felismerem őket, Alan annyival "férfiasabb". Ha felfújja magát, még egyértelműbb, vastag nyaka és kidomborított háta jóval nagyobbnak mutatja Charlie-nál, aki egyébként alapszínre is egy kicsit fakóbb, sötétebb nála.
De mostanra már viselkedés alapján is tudom, ki kicsoda, illetve a tartózkodási hely alapján is, ugyanis felosztották maguk között a terráriumot, mint a rosszban lévő, de egy szobában lakó testvérek.

Ami a táplálkozásukat illeti:
- fokozatosan egyre nagyobb méretű sáskákat fogyasztanak, nem okoz már gondot nekik a kifejlett, szárnyas egyedek elfogyasztása sem

336354_251876224928049_749390164_o.jpg


- tücsökből (szintén kifejlettből -hurrá, ciriphangverseny a lakásban) gyakorlatilag annyit esznek, amennyit adok nekik
- a kukacok közül lisztkukaccal több, mint fél éve nem találkoztak, kis falat az nekik és tápanyag szempontjából nem is igazán jó, így nem erőltetem; viaszmolylárvát időnként kapnak, azt jóízűen elfogyasztják, de fél fogukra sem elég
- az esetlegesen lakásba berepülő (ritkaság a belvárosban) lombszöcskét, éjjeli lepkét nagy örömmel és órási erőbedobással vadásszák le
- gyermekkori kedvencüket, a gyümölcsös bébiételt ma is szívesen nyalogatják le az ujjamról, ahogy a házi baracklekvárt is

Eddigi életük során ketten elfogyasztottak ~400 db sáskát, ~1500 db tücsköt, ~150 db viaszmolylárvát, ~50 db lisztkukacot, ~2 üveg bébiételt. Ez anyagilag nagyjából 35000 forint.

1 éves korukra már a harmadik terráriumot lakják (építéséről későbbi posztban írok), ez elméletileg már a végleges otthonuk. Terráriumra és felszereléseire, berendezésre kb. 60000 forintot költöttem, plusz egy hét intenzív munka árán készítettem el azt, amelyben most élnek.

337220_3775585342877_2006990358_o.jpg

Első szülinapjukat már párként, leendő apaként és anyaként ünnepelték, Alan augusztus 24-én, Charlie 29-én. 3 tojásuk kikelésére várnak és nagy erőkkel őrzik őket nappal.

DSCN8760_.jpg

És ezzel még nincs vége, fél évig még nőhetnek, vaskosodhatnak, és még szebbek és hisztisebbek lehetnek, mire elérik a kifejlett méretüket és felépítésüket.

Isten éltesse őket sokáig!

 |   | Szólj hozzá!

2012.08.14. 15:35| Szerző: Johus

avagy tényleg szerelmesek egymásba a gekkóim?


Amióta nagy üzemben utódokat kezdtek nemzeni a gekkóim, egyre többször figyelek fel arra, hogy viselkedésükben milyen komoly változások történtek, sőt, egészen félelmetesen okos és érzelemgazadag megmozdulásaik is lettek.

Ott kezdődik, hogy Charlie elkezdett földet enni és fel s alá rohangált napokig, mielőtt letojt. Ne kérdezzék, miért tette, földet akkor esznek ezek az állatok, ha ásványi anyag kiegészítésre van szükségük, de ez nála nem jöhetett szóba, mert elég rendesen tömtem bele a vitamint. Fórumon nem lepődtek meg a nálam tapasztaltabbak, úgyhogy elkönyveltem átlagos viselkedési zavarként.

Mikor Alan visszakerült a tojásos Charlie-hoz, megfigyelhettem az eddig csak könyvekben olvasott násztáncot, illetve annak egyértelmű elutasítását. A hím nappali gekkó udvarlási szokásai fölöttébb mulatságosak, farkát csóválva, robot mozgással, nyelvét nyújtogatva közelíti meg a nőstényt, bólogat neki, felfújja magát, kidomborítja a nyakát, egyszóval megmutatja, hogy ő a legszebb gyík széles e világon. Ezután történhet a párzás, ha a nőstény is akarja. Nos, Charlie épp már alig bírta vonszolni magát a két benne lévő tojás miatt, ezért a háta közepére kívánta szegény Alant, ezért tudatta vele, hogy jobb volna, ha békén hagyná. Ezt integetéssel, igen, szabály szerű integetéssel érte el. Mellső lábával, volt, hogy egyszerre mindkettővel, mintha valami istenséget imádna, integetett Alannek, hogy menjen onnan. És ez működik is, a hím tudomásul veszi, elmegy, nincs apelláta.
Szerencsémre az egésznek kamerával (jó, csak egy kompakt fényképezőgéppel) a kezemben voltam tanúja, és felvettem az egészet, de mivel nem akartam zavarni őket a nagy tárgyalásban, minőségileg erősen kifogásolható a felvétel, de azért kivehető, íme:

Tojásrakás után kezdődik az egész előröl, ha Alan nem bambul el nagyon. Ha mégis, Charlie-nak megvannak az eszközei, és mint kiderült, a hangja is, hogy szóljon neki, jöhet párzani:

Később kiderült, hogy ezt a kotkodácsolást Charlie máskor is használja, félelmében is beszél néha, de ugyanúgy talán örömében is, mert volt már arra példa, hogy hosszú idő után kaptak gyümölcsös bébiételt és mohón nyalni kezdte a kezemről, nagyokat nyelt és közben kotkodácsolt. Talán csak azt mondta, köszi.

Különös viselkedést figyeltem meg akkor is, mikor először hagytam bent a terráriumban tojást. Ugyanis a két állat felváltva őrizte azt, a nőstény ott aludt vele (annak ellenére, hogy megszokott alvó helye van teljesen máshol), napközben pedig igaz, inkább a hím figyelte, de néha cseréltek.

Igazi kis családdá váltak, és ezt a törődést egymás felé is kimutatják, egyszer Charlie véletlenül leesett a földre, elbénázott egy ugrást. Nem hittem a szememnek, de Alan odaszaladt hozzá, nézte egy darabig, aztán mikor a lány fölmászott az üvegen, ő is visszament a tojásfigyelő pozícióba.

Ugyanilyen törődés figyelhető meg, mikor Charlie készülődik vagy éppen már tojást rak és besötétedve erőlködik órák hosszat. Ilyenkor Alan mint aggódó apa föl-alá járkál, szeme sarkából figyeli a lányt, nem bír magával:

DSCN8623_.jpg

Ezek a dolgok is csak azt támasztják alá, amit már jó ideje írok, és amiért voltaképp létrejött ez az oldal, hogy megmutathassam, mennyire kommunikatívak ezek az állatok.

Címkék: viselkedés  |   | Szólj hozzá!

2012.08.07. 14:31| Szerző: Johus

Mielőtt konkrétan az én, illetve Charlie helyzetét leírom, szükségét érzem a nappali gekkók tojásrakásával kapcsolatos általános információk ismertetését.

Először is a bejegyzés címében többesszámban írtam a tojást, ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a nappali gekkók mindig párosával tojnak. Nyilvánvalóan van kivétel, de nem gyakran fordul elő, én még konkrét példát nem is hallottam, lényeg a lényeg, csak akkor lehet esetleg szóló tojás, ha terméketlen. Ezt áltojásnak hívják, nem megtermékenyített tojás. Hogy miért alakulnak ezek ki, zoológus ismerős sem tudott csípőből válaszolni, de talán nem is ez a fontos, van ilyen és kész. Ilyen áltojást egyedül élő nőstény gekkó is le tud tenni, vagyis nem kell hozzá hím.
A tojásokat a nappali gekkók nem tapasztják, mint sok más gekkó faj, sőt, ha tapad, akkor általában terméketlen tojást tojt. Ez a tapasztás azt jelenti, hogy pl. növényre, falra, bambuszba, bárhova odatapad a tojás, és fixen ott marad. A grandisok ezt nem így csinálják, hanem egy pár hófehér, tiszta, alig tojás alakú, szinte gömböt letojnak valahova, egy virág védett kürtőjébe, egy bambusz belsejébe, egy sötét, védett sarokba, és onnan, ha akarom, ki tudom venni, hogy betegyem egy keltetőbe. Kemény, meszes héjú tojásokról beszélek, amik viszont egymáshoz oda vannak tapasztva, ha szét akarja őket szedni az ember, meg is sérül legalább az egyik és akkor oda a kisgekkó.
A tojásrakáshoz a nősténynek rengeteg kalciumra van szüksége. A vitaminbevitel fontosságáról már meséltem, és arról is, hogy a nőstények mumpsz-szerű raktárat alakítanak ki a nyakuknál, ezt azért csinálja, mert a tojás héjához majd onnan építi be a kalciumot. Ezért, ha észrevesszük a terhességet, fokozottan kell erre figyelni.
A tojásokat egy párzási időszakban 2 hetente potyogtatja a nőstény, és egy időszak alatt ez 5-6 alkalmat jelent. Természetes közegben. Fogságban azonban a Phelsuma grandis nagyon jól szaporítható, nincsenek időszakok, amikor lehet, párzanak, a nőstény pedig tojik.
A tojásokkal két dolgot tehet az ember (na persze nem számolok az elpusztítással): kiveszi és keltetőbe teszi, hogy mindenképp meglegyenek a kikeléshez szükséges feltételek vagy bent hagyja a terráriumban, ahol elméletileg szintén ki tud kelni, hiszen azok a feltételek adottak, amelyek a saját természetes élőhelyének közegét imitálják.

Charlie-nál, ahogy írtam korábban, nagyon későn vettem észre, hogy tojásos. A hím elkülönítése a verekedés miatt nagy valószínűséggel felesleges volt, hiszen sanszos, hogy a párzáskor sérültek meg mindketten.

Hogyan lehet észrevenni, hogy tojásos egy gekkó? Jó kövér lesz, persze. Annyira, hogy már állatorvos ismerőshöz is fordultam vele, hogy nincs-e felfújódva valamitől. A viselkedése is megváltozik, arra lettem figyelmes, hogy lejár a virágcserepekből földet enni. Nappali gekkót tartó fórumozóktól megkérdeztem, mi lehet ennek az oka és ott mondták, hogy szinte biztos, hogy tojásos. Ezen kívül sokkal aktívabb lett, ide-oda ugrált, nem megszokott helyekre szaladgált, szóval mondhatni kicsit megkergült. Illetve nem nagyon evett, aminek értelemszerűen az volt az oka, hogy a tojásoktól nem fér bele semmi.
Aztán egy este az üvegre nyomta a hasát alvás közben és megláttam.

414076_3077188923403_109733421_o.jpg

Innentől számított egy hét múlva Charlie túl is volt első szülésén.

DSCN7800.jpg

DSCN7802_.jpg

Ezt a két tojást nagy nehezen kibányásztam a szanzavéra levelei közül és óvatosan (nem szabad forgatni) betettem egy keltetőbe, ahol egy hónap múlva tönkrementek, de végül felnyitva már nem bántam, mert üresek voltak.

DSCN7803.jpg

Innentől 2-3 hetente még két alkalommal tojt le Charlie, mindkétszer kicsit elbénázta sajnos és már szét volt repedve, mire bármit is kezdhettem volna velük. A második kettő még terméketlen volt, a harmadik kettő viszont már "szemes". Hogy lehet, hogy elbénázta? Pl. fejjel lefelé próbált tojni...

DSCN7885_.jpg

Ezután nagy kihagyással, több mint egy hónap múlva tojt le ismét a csaj, totális meglepetésként ért, mert egyáltalán nem látszott rajta semmi és evett is rendesen. Egyik reggel benéztem a terráriumba és látom, hogy Charlie egy szanzavéra tövében freezingel, hót fekete színe van és nem mozdul már fél órája. Mondom, mi van, szülni fogsz? És abban a pillanatban megjelent a lába között az első tojás, amit 3-4 perccel később követett a párja. Még egy jó órát ücsörgött rajta, aztán otthagyta őket.

DSCN8236_.jpg

DSCN8241.jpg

Ezt a két tojást bent hagytam a terráriumban, az alsó sajnos berohadt a földbe, a felül lévő szép a mai napig, még 3-4 hét kell, hogy kikelhessen, meglátjuk, mi lesz belőle.

Azután új terráriumba költöztek (erről később írok majd) és eltelt másfél hónap, mire Charlie újra mama lett. 3 naposak a tojások, bent hagytam a terráriumban őket, majd lesz velük valami.

DSCN8642_.jpg


2012.08.06. 14:50| Szerző: Johus

Az előző bejegyzés kapcsán jutott eszembe, hogy abban a nagyjából 2 hétben, míg Alan külön volt, megvolt az első szökés is. Naná, hogy én voltam a hibás. Az volt egy időben a fixa ideám, hogy mondjon akárki akármit ezzel kapcsolatban, én akkor is olyan jóban leszek a gekkóimmal, hogy kézhez tudom majd szoktatni őket, csak türelem kell hozzá. Ezért rendszeresen az ujjamról nyalatom le velük a gyümölcsös bébiételt, hadd szokják a szagomat, a kezem közelségét és néha megpróbálom megsimogatni őket, hátha lesz kedvük rám mászni vagy valami. Tudni érdemes, hogy a nappali gekkókat nem igazán lehet ilyesmire szoktatni, mint pl. a leopárd gekkót vagy a vitorlás gekkót, őket inkább csak nézni szabad.

Arra persze nem gondoltam, hogy szegény Alan olyan stresszben van a karantén miatt, mint még soha, fél még a szél rezdülésétől is, nemhogy a kezemtől. Szóval kinyitottam az ajtót, hogy permetezzek és ha már ott volt a gyík is, gondoltam, megsimítom a hátát. Na, ettől úgy megrémült szerencsétlen, hogy elugrott, amerre látott, és sajnos kifelé látott. Leugrott az asztal lapjára, majd onnan a székre dobott farmeron leszaladt a padlóra. Én eddigre már idegbetegként csak azt kiabáltam, hogy "Ne, ne, ne, ne!" és nem hittem el, nem hiszem el utólag sem, mekkora szerencsém volt egyrészt, mert volt egy doboz az asztalon, amivel megfoghattam Alant, másrészt, mert szegény jószág úgy megijedt, hogy a padlón egyszerűen kővé dermedt ahelyett, hogy elszaladt volna.

Remélem, soha többet nem kerülünk ilyen helyzetbe, mert nagy eséllyel utoljára látom azt a gyíkot, amelyik kiszökik, hiszen gondolnak egyet és már ki is szaladnak a lakásból.

Visszakerült hát Alan az átmeneti otthonába és pihegtünk egy délutánon keresztül a nagy ijedtség után.

DSCN7775.jpg

Címkék: viselkedés sztori Alan  |   | Szólj hozzá!

2012.08.06. 10:45| Szerző: Johus

Fél éves korukban a két kis gyík mondhatni megkergült. Pontosabban Alan, a hím kergette Charlie-t naphosszat körbe-körbe a terráriumban. Tanácsot kértem a zoológus bátyám révén ismert hozzáértőktől és félővé vált, hogy mégis csak két fiúval van dolgom. Hiába nem látszott még Charlie-n semmi, és gondoltam, hogy így inkább nőstény, lehet, hogy csak le van maradva. Hiába tűnt úgy, hogy minden bizonnyal szeretik egymást...

A1153___1.jpg

A1156___1.jpg

...nem sokkal ezek után a képek után nagy verekedésbe kezdtek:

A1158__1.jpg

Megijedtem, mert ez volt az első komolyabb ügyük egymással és nem volt más választásom, elkülönítettem a fiút. Charlie is kapott tőle rendesen, tele voltak sebekkel, így egyrészt gyógyulási és fertőzési szempontból is jobbnak láttam a karantént, de bíztam benne, hogy talán lenyugodnak, és pusztán arról van szó, hogy Alan már készen áll a tojáskészítésre, Charlie azonban még várna vele. A molesztálást egy hirtelen összedobott terráriummal szüntettem meg, amelybe Alant helyeztem el, afféle büntetésként, hogy nem hagyja békén a leányzót.

Egy-két héttel később azonban arra lettem figyelmes, hogy a két gekkó az egymás melletti terráriumokból szinte sóvárogva nézi egymást. Mégis csak szerelmesek? No persze ezt a mesét csak én költöm hozzá, de valamiféle hiányérzet vagy "együtt akarok vele lenni"-érzet talán tényleg lehetett bennük:

DSCN7777_.jpg

Kezdtem megsajnálni őket és elgondolkodtam a hím visszahelyezésén, hátha "tanult" az esetből, és míg ezen morfondíroztam, újabb fordulatot vett a szituáció, melynek következtében lezárult a karanténban töltött időszak és Alan visszakerült az immáron biztosan lány szerelméhez, ugyanis Charlie-ban észrevettem két tojást. De ez már egy másik bejegyzés története.


2012.05.03. 11:30| Szerző: Johus

Mondhatjuk, hogy a gekkók a gyorsaságuk mellett még a mosolyukról híresek. Ahogy a kaméleonok a mogorvaságukról. Beszéljünk bármilyen fajról, ha gekkó, akkor mosolyog. Na persze köze nincs a boldogsághoz a dolognak, egyszerűen olyan az arcfelépítésük, hogy ha szemből nézi az ember, azt látja, hogy rámosolyog egy gyík. Ez igaz az enyémekre:

arc2.jpg

Alan
 

arc5.jpg

Charlie
 

…és bátyám Tokéjára is:

375823_2412819914593_1074138315_2590984_230598704_n.jpg

Egyébiránt érdemes megjegyezni, hogy igenis vannak arckifejezéseik ezeknek a kis lényeknek. Máshogy néznek, mikor vadásznak, máshogy, amikor kíváncsiak, máshogy, amikor takarítás közben érdeklődnek, és megint máshogy, amikor megijednek valamitől.

arc.jpg

Alan, mikor egy rövid időre elválasztottam a kislánytól (sztori később), kicsit mérges is a költözés miatt, kicsit meg is szeppent
 

arc2.jpg

Charlie szokásos "megszereztem a legjobb napozóhelyet"-arca
 
arc4.jpg
Alan, még kiskorában, mikor végre megtalálta a legjobb alvóhelyet, és marha büszke rá
 

Természetes, hogy ezek a helyzetek különböző testtartásokhoz kapcsolódnak, és emiatt tűnik úgy, mintha az arcukkal játszanának, de a lényegen nem változtat: különböző helyzetekben lerí róluk, hogy ép milyen a kedvük, mit csinálnak. És persze a színük is változik a hangulatuktól függően, egészen sötét fűzöldtől a világítóan gyönyörű világoszöldig száz meg száz féle árnyalatban tündökölnek. Mostanában pl. teljesen kiborulnak, ha felkapcsolom a lámpát, miután már lefeküdtek aludni. Besötétednek, nézegetnek rám, vérig vannak sértve... De legtöbbször szerencsére ilyen szépek:

arc.jpg
Charlie
Címkék: viselkedés Charlie Alan  |   | Szólj hozzá!

2012.05.02. 09:36| Szerző: Johus

2011. december 17-én vettem először csótányt. Vegyes érzelmekkel álltam a dolog elé, ugyanis irtózom a Jóisten e teremtményétől. A neve is undorító, a kinézete is, és állítom, akkor is utálnám, ha nem éltem volna három évig egy olyan albérletben, ahova miattuk kellett kihívni rovarirtót. A fenti időpontban a Terrarisztikai Börzén vettünk a bátyámmal 10-10 darabot ebből a rémes lényből, egy csótánytenyésztőtől, akinek a standján 4-5 óriási ládában 4-5 fajta csótány 4-5 méretben volt kapható. Természetesen ezt olyan mennyiségben szokás venni, hogy azt mondja az ember az eladónak, hogy „kérek egy liter csótányt” vagy valami ilyesmit. Mi odamentünk, hogy kérünk 10-et a kicsiből (1-2 cm), 10-et a nagyobból (4-5 cm), hogy legyen a bátyám Tokéjának is, hát nézett nagyot a bácsi, akinek egyébként egy élet keserűsége volt az arcára írva és szóba elegyedve el is mormogta nekünk a nagy igazságot: ha elszöknek, mindig akkor jönnek elő, amikor a legkevésbé számítasz rá. Na, ezért vettünk csak 10-et belőlük, nem akartuk, hogy egy is elszökjön.

Névtelen.jpg

Hogy egyáltalán miért merült fel a dolog? Természetesen azért, mert tápérték tekintetében elég jó csótánnyal etetni, illetve olcsó, soha nem döglik meg (ellentétben a tücsökkel, sáskával, amik néha azért megeszik egymást, meg csak úgy maguktól is elhullanak), változatossá teszi az étrendet és nem utolsó sorban borzasztóan szeretik a gekkók. Ez utóbbi előny persze akkor derült ki, mikor az elsőt benyújtottam nekik csipeszről. Mindkét gyíkom rávetette magát, egymás szájából vadászták ki őket, feltúrták a talajon lévő agyaggolyók közé rejtőzőket, egyszóval rettentően oda voltak értük. Én meg undorodva próbáltam csipesszel kiszedegetni a dobozból, és a végén örültem, hogy csak 10-et vettem és elfogyott, meg is fogadtam, hogy soha többet, mert képtelen vagyok az undoromat leküzdeni.

2.jpg

Na, az idő jól megszépítette az élményt, és a következő, a 2012. februári Terraplázán vettem 50 darabot, mert kevesebbet nem lehetett, és így is nagyon olcsó volt. Mikor hazaértem és megetettem a gyíkokkal egy párat, megint jó érzés fogott el, mert láttam rajtuk, hogy mennyire szeretik, még tetszett is a dolog, hogy na, megtaláltam azt az állatfajt, amelyik irtja a csótányt. Ahogy azonban múltak a napok, egyre csak előjött újra az undorom. A dobozban lévő csótányok egyre büdösebbek voltak, és az Istennek nem akartak elfogyni, sőt, egy, a dobozból kiugró példány felkapaszkodott a nadrágom szárán belül, egész a térdemig, és még mindig nem sikítottam, de kijelentettem, hogy most aztán ne tovább. Powertape-pel körberagasztottam a dobozt, bezacskóztam az egészet és kitettem az erkélyre.

Ez úgy március közepén történt. Április 7-én, amikor kitakarítottam a terráriumot, 5 darab csótány mászott elő az agyaggolyók közül, a szívbajt hozva rám, Alan viszont nagyon megörült neki, kettőt azon nyomban meg is evett, a többit szétlapítva a vécébe dobtam és elhatároztam, hogy most már tényleg soha többet nem veszek ebből a gusztustalan állatból, mert a belem kifordul a gondolattól is, hogy 4 héten keresztül egy méterre az ágyamtól csótányok hemzsegtek a terráriumban.

(A dobozzal az erkélyen végül édesanyám végzett, környezetszennyezés ide vagy oda, leúsztatta a Dunán az egészet, dobozostul, amelyben a csótik persze vígan éldegéltek még, fúúúúj.)

Ja, hogy a bátyám mikor döntött hasonlóképp? Még előbb, a második körben ő már részt sem vett, akkor úsztatta le a patakon a Dunába, mikor a kádban próbált egyet kivenni a dobozból, hogy betegye egy másikba és kiszabadult vagy 4 és ott rohangásztak a kádban.

Úgyhogy jó dolog a csótány, ha van gyomra hozzá az embernek, és sajnálom is, hogy nekem nincs, mert olyan örömmel csak ezt és a selyemhernyót fogyasztják a grandisaim.

 

(fotók forrása: http://terrarisztikabudapest.hu/http://www.miniallatkert.eoldal.hu)
Címkék: etetés  |   | 2 komment

2012.04.19. 22:17| Szerző: Johus

Október elején már kezdtem gondolkodni, hogy talán már vedlenie kellett volna a két kis jövevénynek… Fel is tettem a megfelelő fórumon a kérdést, hogy milyen időközönként számíthatok ilyesmire. Hamar meg is kaptam a választ: a fiatal gekkók kéthetente váltanak ruhát, így arra a következtetésre jutottam, hogy az enyémek minden bizonnyal titokban csinálják. Aztán egyszer gyanútlanul megyek be a szobába, odakukkantok a terráriumba és látom, hogy igyekszik elbújni, de mégis látszik, hogy éppen vetkőzik Alan!

vedlik.jpg

Nem sokkal utána Charlie is kedvet kapott a dologhoz.

vedlik.jpg

A fenti képen jól látszik, hogy hogyan is megy ez a dolog: szétpattan az orrukon a bőr, és onnantól már kemény munka árán tudják csak kihámozni magukat, dörgölőznek mindenhova, hogy lejöjjön a bőr. Először kapucnijuk lesz:

vedlik2.jpg

Alan

…aztán, miután már elérik a szájukkal, gyakorlatilag lehúzzák magukról és egyből meg is eszik a levált, elhalt bőrt.

vedlik2.jpg

Charlie

Persze ilyenkor is borzasztó aranyosak, főleg, amikor a lábujjaikról egyesével lehúzzák a bőrüket, óvatosan, lassan, nehogy valami bajuk legyen. Az ügyesség már ebben is megmutatkozik, az ész pedig akkor, mikor a farkukról húzzák le óvatosan a bőrt, mert ilyenkor félúton, amikor már muszáj megenni az addig lehámozott részeket, nem akarják a belefeccölt energiát elveszíteni, és a mellső lábukkal lefogják a bőrt, hogy továbbra is feszüljön, ráállnak a lógó részre, hogy ne kelljen újra meghúzni.

És itt egy videó Charlie-ról, hogy lássátok, ez az egész valójában hogyan is működik:

Címkék: általános info  |   | Szólj hozzá!

2012.04.17. 13:30| Szerző: Johus

Írtam már több posztban is, hogy ennél a fajnál 3 hónapos korban kezd kialakulni a nemi jelleg, vagyis ennél korábban nem lehet megállapítani, hogy az adott egyed nőstény vagy hím. Az, hogy "kezd kialakulni" pedig azt jelenti, hogy jó esetben már látszik, de igazán biztosan fél éves kor előtt nem szabad semmit mondani, végleges méretüket pedig másfél éves korukra érik el, ami azt jelenti, hogy ettől kezdve nevezhetők kifejlett, felnőtt állatoknak.

Az én két kis gekkómról sem lehetett ugye a vásárlás pillanatában tudni, hogy milyen neműek, a tenyésztő azt javasolta, két különböző vérvonalból vegyek egyet-egyet, akkor valószínűbb, hogy különböző neműek lesznek (ez a tojások keltetéséből adódhat, mert az az általános megfigyelés, hogy ha magasabb hőmérsékleten keltetik, 30-31 Celsius fokon, akkor nagy eséllyel hímek kelnek ki, ha alacsonyabb, 28 Celsius fokon, akkor nőstények, a tenyésztő is valószínűleg a két vérvonalat különböző hőfokon keltette, ezért javasolta ezt).

Hogyan lehet megállapítani a nemeket? Pofonegyszerű -lenne, ha minden egyed tankönyvszerűen nézne ki. De persze mindenki különböző. Na, azért vannak egyértelmű jelei a dolognak.

sexing1.jpg

Gekk_k_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

A nőstények gyakorlatilag ugyanúgy néznek ki, mint mikor megszületnek, semmiféle elváltozást nem mutatnak később. A hímeknek azonban az ún. femorális és preanális pórusai megerősödnek, ez azt jelenti, hogy a pórusok közepében megjelenik egy apró feketés, barnás pont, a pórus többi része pedig fehérből halvány vagy kevésbé halvány sárga színűvé változik. Alapvetően ebből már biztosan lehet tudni, de különböző jelek vannak még, ami segíthet, pl. hogy a faroktőnél a pórusok milyen szöget zárnak be, ill. a nőstények elég hamar mumpsz-szerű tokát növesztenek, melyben calciumraktárat hoznak létre, a későbbi tojásrakáshoz.

Nos, Charlie és Alan elég hamar engedte sejteni, hogy melyik nemhez tartoznak. A hímem femorális pórusai már november végén (3 hónaposan) biztosan mutatták a nemi jelleget, míg Charlie semmi hasonlót nem produkált, mígnem januárban elkezdte a calciumraktárat növeszteni, így biztos lehetettem 5 hónapos korukra, hogy ők bizony egy pár.

hím_1.jpg

Alan femorális pórusai 2012. februárjában


lány_1.jpg
Charlie készülő Calciumraktára 2012. januárjában

Ezen jelek felbukkanását követően a két kis gyík közötti háború, a kergetőzés fokozatosan megszűnt, összebarátkoztak, és később szerelembe is estek, de ez már egy másik bejegyzés története.

Címkék: általános info  |   | Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása