Most, hogy mindkét jószágnak találtam jobb helyet az én otthonomnál (kizárt, hogy jobb legyen, de azért nem kerülnek rosszabb körülmények közé sem), egy utolsó kis bejegyzést írok még róluk, hogy s mint vannak.

A fejlődésük döbbenetes mértékű.

Kisréce bő 11 cm, mozgékony, kommunikatív, állati édes. Ha a terrárium előtt az üres csipesszel kapirgálom az asztalt, odajön az ajtóhoz és teljes izgalomban nézegeti, hol a kaja. Pavlov kutyája. Ha leülök elé, egy pillanat alatt odafordítja a fejét és érdeklődik, jókat beszélgetünk. Néhány hét múlva jön érte új gazdája.

Kispipi most, hogy elkezdett végre zabálni (volt egy kis tapadás-problémája, de 2 vedléssel elmúlt, most már biztonságban érzi magát), növésnek indult. Az első két hét kiesése miatt ő most még csak szűk 10 cm, de tesz a növekedésért, borzasztó bélpoklos, annyira éhes, hogy leküzdötte minden félelmét és már csipeszről is elfogadja, sőt, nincs időm letenni neki a kaját, odarohan a csipeszhez és kivadássza a végéből a tücsköket. Napi 2x 2 db légy méretűt simán megeszik. Napközben ő inkább csak napozik, de azért a vadászatra is hajlandó néha, ha van időm a csipeszből kiengedni a leendő zsákmányt. Továbbra is gyönyörű, a mintázata egészen különleges, sajnálom, hogy elkerül tőlem, de sajnos nincs mód a megtartására. Jövő hét végén viszem új helyére, onnan pedig nagy útra indul és külföldi börzén találja majd meg új otthonát.

Szüleik harcban állnak a gyermekvállalás terén, a hideg a nőstényt már nem készteti párzásra, a hím ugyan még ostromolja, de újabb tojásáldás csak tavasszal lesz várható. Akkor remélhetőleg a blog tenyésztési-vonulata ismét előkerül majd.