2013.04.03. 09:56| Szerző: Johus

Életem eddigi egyik legnehezebb döntésén vagyok túl.

Addig fajult a már itt is megírt veszekedés Alan és Charlie között, hogy radikálisan be kellett avatkoznom. Értsd: el kellett őket különítenem. Végleg. Miután már úgy tűnt, béke van kettejük között, hetek óta semmi hacacáré, egyik nap arra jöttem haza, hogy Charlie nyakán jobb oldalt, az álla középvonalától a tarkójáig vörösen izzik a bőre, sehol egy pikkely, mindet letépte róla Alan. Bele volt ragadva egy jó adag kókuszrost, talán le is eshetett a harcban. Szegénykém sötét zöld színével próbált beleolvadni az anyósnyelv tövébe, hogy ne lássa őt senki, de egy komoly probléma volt az egésszel: nem tudta letenni a fejét, annyira fájt neki. Eltartotta a levéltől, úgy zihált, néhány perccel késhettem le a balhét.

Azonnal hoztam egy dobozt és megpróbáltam dühömet visszafojtva állatbarát módon befogni Alant. Persze pontosan tudta, hogy nem áll túl jól a szénája, úgyhogy elég sokáig kergettem, mire sikerült beimádkozni a dobozkába, hogy áttegyem a kis 30x30-as terráriumba. Itt duzzogott, és egy napig szinte fekete színt öltve magára kiharcolta, hogy áttegyem az UV-lámpát fölé, utána már szép színe volt.

Kezdődött a tanakodás, hogy mit is kellene csinálni. Még egy nagy terráriumot fenntartani nem akartam, nem is tudnék, elhelyezni sem lenne egyszerű, pláne új burákat, izzókat venni és dupla villanyszámlát fizetni... szóval el kellett határoznom magam: meg kell válnom Alantől.
Felmerült az a kisállat-kereskedés, ahova Kispipi is került még novemberben, az ottani ismerős tulajjal biztos, meg tudtunk volna egyezni, de nagyon rossz érzés lett volna oda elvinni, mert ki tudja, mi lesz vele utána. És akkor jött a tipp a bátyámtól: egy csapattársa phelsumát akar mostanában. Na, akkor kontakt. Persze nem grandist szeretett volna és a terráriuma sem volt igazán megfelelő, de kb. 1 nap gondolkodás után úgy döntött, él a lehetőséggel és megoldja. Vett egy magasabb terkót, nagy odafigyeléssel be is rendezte, sokat konzultáltunk, hogy mi hogy lenne megfelelő, hogy lenne a legjobb Alannek.

Utolsó napján még egy fotót készítettem róla, ami mindig emlékeztetni fog rá, mennyire jó fej Alan, hogy belépve a szobába egyből ránéz az emberre:

Kép0026_.jpg

Nem volt egyszerű lelkileg a dolog, de azt kell mondjam, a lehető legjobban alakult. Alan nagyon jó helyre került, új gazdája pontosan úgy fogja őt szeretni, ahogy én, úgy fog rá vigyázni, ahogy én, úgy fogja gondozni, ahogy én. És ez jó, tudom, hogy jól tartják, szeretik, nem únnak rá, ráadásul meglátogathatom néha, szóval így egy kicsit könnyebb, de nem mondom, hogy nem szorult össze a torkom reggel, ahogy ránéztem a sötét, üres terráriumra, amiben már nem lakik senki...

Úgyhogy ennyi. Már csak 0.1. Phelsuma grandis az állomány.

Még két sztorit akartam Alanről ide a blogra írni, ezekről már csak röviden emlékeznék meg és egy-egy fotót mutatnék csak:
1. Bár a fent említett kereskedés tulaja kételkedett benne, mikor mondtam, kinek viszem haza a szopós egeret, Alan gond nélkül benyomta:

DSCN9618_.jpg
2. Legutóbbi időszakában új alvó pozíciója pedig a "2 levélen egyszerre" típusú volt:

DSCN9558.JPG

Charlie azóta jobban van. Mászkál, napozik, és végre említésre méltó mennyiséget eszik. Látszik rajta, hogy felszabadult, meg fog szépen gyógyulni a sebe, kinő a farka és boldog lesz. Remélem.

Címkék: Alan  |   | 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gekkonaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr515189766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zkorsos 2013.04.03. 12:26:20

Kened valamivel a sebét? Amikor a tokénket (29 évvel ezelőtt) megharapta egy másik (akkor még azt hittem, a mienk nőstény, és hoztam mellé egy nagy hímet), szintén lehúzta a bőrét a nyakáról, az orráról, az oldaláról, leharapta egy lábujját is. Fekete, ragacsos, ún. mikulicos kenőcsöt kaptam egy ismerőstől, és remekül bevált: nem tudta lenyalni, ragadt mint a hétszentség, és teljesen befedte a sebet, nem tudott elfertőzödni, alatta viszont szépen fejlődött az új bőr. Ma már, a hiányzó ujja kivéelével senki nem mondaná meg, micsoda sérülései voltak.

Johus 2013.04.03. 12:32:19

Amikor friss volt, próbáltam betadinozni, de annyira fájt neki, hogy nem hagyta, elrohant... úgyhogy csak simán vízzel mosogattam neki ott frissiben, kitisztult, lejött róla a kókuszrost és igazából nem néz ki nagyon csúnyán, csak piros, be van gyulladva. De felsértve nincs a bőre, nem véres vagy iylesmi, nem ilyen klasszikus seb, nem is varrosodik. Ilyen sajnos már sokszor volt (lásd a belinkelt bejegyzésben) és azok szépen begyógyulnak, bepikkelyesednek, persze nyom nélkül nem múlik el egyik sem. Szerzek olyan kenőcsöt, nem fog ártani, talán már hagyja is, hogy mekenegessem neki... Köszi a tippet!
süti beállítások módosítása