Az elmúlt másfél évben, mióta megvannak a gekkók, 3. alkalommal hagytam nyitva huzamosabb ideig véletlenül a terrárium ajtaját. Kétszer megúsztam.

Charlie újabban az ajtón héderel egész nap, aludni sem megy máshova, ez az utóbbi stresszes hónapok miatt is így van, de amúgy is az jellemző rá, hogy kinéz egy helyet és pár hónapig ott tölti napjait. Nos, etettem este, végre Charlie-ka is evett sok-sok viaszmolylárvát, és aztán elmentem én is vacsorázni. Mikor jó fél óra múlva visszamentem a szobába, észrevettem, hogy az ajtó nyitva, Charlie pedig sehol. Na, szép. A szoba 20 négyzetméteres, 3,4 méter a belmagasság és nagyjából full tele van bútorokkal. A szoba ajtaja végig nyitva volt, úgyhogy a mellette lévő 12 négyzetméteres, szintén telepakolt szoba is szóba kerülhetett, lehetséges gyík-lelőhelyként. Behívtam a férjemet, hogy nagyon óvatosan, de jöjjön segíteni, mert Charlie meglépett.

Érdekes volt, nem pánikoltam be, módszeresen akartam átkutatni a lakást, kezdve a falakkal, plafonokkal, hiszen a nappali gekkó mindig a magasabb régiókban szeret mászkálni. Na, most nem. Elképzeltem, hogy rá akart ugrani az üvegre, de nem volt ott és kirepült a terráriumból. Mit csinálhatott félelmében? Elbújt. Ez biztos. De hova? A terrárium mellett áll egy térelválasztó szekrény, valahogy azt gondoltam, ott nagy sansszal megtalálom. Mögé néztem zseblámpával és igen, rám vigyorgott Charlie a szekrény oldaláról, a kis résből a fal és a térelválasztó között. Megvan!

Féltem, hogy elszalad, de végül nagyon óvatosan elhúztuk a szekrényt, és szépen dobozzal meg tudtam fogni és hazaküldtem. A terráriumon eddig is volt vitrinzár, de nem nagyon használtam, nos, eztán fogom.