Első nap, mikor betettem őket a terráriumba, Alan elég hamar talált magának egy rejtekhelyet. Eleinte csak szemezett vele, nem is mászott be, csak nézelődött, hogy mi legyen. Ez a rejtekhely a terrárium hátterezéséből adódott.

A terrarrisztika alapvetően egy szakma. Ezt lehet alapszinten művelni: veszel egy állatot, hozzá egy berendezett, behátterezett terkót, berakod az állatot és néha kitakarítasz. Természetesen sok átmeneti terrarista (igen, első hallásra még vicces, aztán megszokjátok) van, akik ezt vagy azt a részét már átvállalják a dolognak, és van a profi, aki nulláról épít magának, akarom mondani kedvencének élőhelyet. Onnan indulva, hogy bútorlapszabászatban OSB-t vágat, üvegesnél üveget, és szépen a különböző technikák közül kiválasztja a számára legszimpatikusabbat, kialakítja a hátterezést, tökéletesen egyedit, az állat igényeinek megfelelően. Na persze itt is van alapszint és csilli-villi, ha pl. beépítünk lámpát a háttérbe, vagy vízesést, önműködő párásító rendszert, működöt, stb.

Én természetesen a kezdők közé tartozom, így vásárolok (egyelőre). Ezt a szuper áron vett kis terkót is ugye úgy vettem, hogy volt benne egy hátterezés, purhabból volt az alapforma, és talán gipsszel volt bevonva, majd lefestve. Na most ez ugye egy eléggé lehasznált terrárium, olyannyira, hogy az egész háttér egyben elvált a hátsó üvegfaltól, de ez nem gond, elég passzentos, mögé nem megy be a vízen kívül a világon semmi (max. por, de még egy tücsök sem férne be). Viszont úgy volt kialakítva, hogy középen felfutott a háttér a plafonra. Mivel ugye itt is elvált az üvegtől, keletkezett egy icipici rés a két üveglap találkozásánál.

Mondanom sem kell, Alan ezt a rést nézte ki magának, és egész nap azon gondolkodtam, hogy be kéne tömni, hogy ne másszon be, mi van, ha megsérül. Aztán napközben végül letett róla, én meg azt hittem, rájött, hogy kicsi az neki, meg veszélyes.

A rést csak egy olyan képen tudom szemléltetni, amit egyszer már beraktam itt a blogon, de azért megmutatom újra, hogy értsétek, miről van szó:

Aztán csak eljött az este, lekapcsoltam a lámpát, és hagytam őket, hadd helyezkedjenek el éjszakára. Mikor néhány óra múlva visszamentem megnézni, hogy minden oké-e, sehol nem találtam Alant. Elkezdtem parázni, hogy úristen, biztos kimászott valahogy... aztán fogtam egy zseblámpát és végigpásztáztam vele az egész terráriumot és természetesen a lukban volt. Egész reggel vártam, hogy végre előmásszon, és a talajon lévő kéreggel betömködtem a lukat.

Alan utána órákig ott volt, szaglászta a háncsot, körbejárta az egészet, hogy hátha mégis be tudna menni (nagyon érdekes volt, ahogy kereste a "bejáratot"), aztán lemondott a dologról szerencsére és otthagyta, máshol aludt. Azért kicsit sajnáltam, ahogy próbálkozott, de az ő védelmében fosztottam meg a kuckójától, úgyhogy végeredményben nem vagyok szemét :D

Ezután jött a növénymánia, de ez már egy másik történet.

És egy ráadás az előző poszt kapcsán: ilyen, amikor észreveszi, hogy ott állok a terrárium mellett: