Mondhatjuk, hogy a gekkók a gyorsaságuk mellett még a mosolyukról híresek. Ahogy a kaméleonok a mogorvaságukról. Beszéljünk bármilyen fajról, ha gekkó, akkor mosolyog. Na persze köze nincs a boldogsághoz a dolognak, egyszerűen olyan az arcfelépítésük, hogy ha szemből nézi az ember, azt látja, hogy rámosolyog egy gyík. Ez igaz az enyémekre:

…és bátyám Tokéjára is:

Egyébiránt érdemes megjegyezni, hogy igenis vannak arckifejezéseik ezeknek a kis lényeknek. Máshogy néznek, mikor vadásznak, máshogy, amikor kíváncsiak, máshogy, amikor takarítás közben érdeklődnek, és megint máshogy, amikor megijednek valamitől.

Alan, még kiskorában, mikor végre megtalálta a legjobb alvóhelyet, és marha büszke rá
 

Természetes, hogy ezek a helyzetek különböző testtartásokhoz kapcsolódnak, és emiatt tűnik úgy, mintha az arcukkal játszanának, de a lényegen nem változtat: különböző helyzetekben lerí róluk, hogy ép milyen a kedvük, mit csinálnak. És persze a színük is változik a hangulatuktól függően, egészen sötét fűzöldtől a világítóan gyönyörű világoszöldig száz meg száz féle árnyalatban tündökölnek. Mostanában pl. teljesen kiborulnak, ha felkapcsolom a lámpát, miután már lefeküdtek aludni. Besötétednek, nézegetnek rám, vérig vannak sértve... De legtöbbször szerencsére ilyen szépek:

Charlie