Fél éves korukban a két kis gyík mondhatni megkergült. Pontosabban Alan, a hím kergette Charlie-t naphosszat körbe-körbe a terráriumban. Tanácsot kértem a zoológus bátyám révén ismert hozzáértőktől és félővé vált, hogy mégis csak két fiúval van dolgom. Hiába nem látszott még Charlie-n semmi, és gondoltam, hogy így inkább nőstény, lehet, hogy csak le van maradva. Hiába tűnt úgy, hogy minden bizonnyal szeretik egymást...

...nem sokkal ezek után a képek után nagy verekedésbe kezdtek:

Megijedtem, mert ez volt az első komolyabb ügyük egymással és nem volt más választásom, elkülönítettem a fiút. Charlie is kapott tőle rendesen, tele voltak sebekkel, így egyrészt gyógyulási és fertőzési szempontból is jobbnak láttam a karantént, de bíztam benne, hogy talán lenyugodnak, és pusztán arról van szó, hogy Alan már készen áll a tojáskészítésre, Charlie azonban még várna vele. A molesztálást egy hirtelen összedobott terráriummal szüntettem meg, amelybe Alant helyeztem el, afféle büntetésként, hogy nem hagyja békén a leányzót.

Egy-két héttel később azonban arra lettem figyelmes, hogy a két gekkó az egymás melletti terráriumokból szinte sóvárogva nézi egymást. Mégis csak szerelmesek? No persze ezt a mesét csak én költöm hozzá, de valamiféle hiányérzet vagy "együtt akarok vele lenni"-érzet talán tényleg lehetett bennük:

Kezdtem megsajnálni őket és elgondolkodtam a hím visszahelyezésén, hátha "tanult" az esetből, és míg ezen morfondíroztam, újabb fordulatot vett a szituáció, melynek következtében lezárult a karanténban töltött időszak és Alan visszakerült az immáron biztosan lány szerelméhez, ugyanis Charlie-ban észrevettem két tojást. De ez már egy másik bejegyzés története.