Azt hittem, sokkal tovább eléldegélhetnek boldogan az 50x50x75 cm magas terráriumukban a kis jószágok. Na, persze botorság volt ezt gondolni, hiszen a végleges testméretüket elérik másfél éves korukra, úgyhogy értelemszerűen csak nőnek és nőnek életüknek ebben a szakaszában, aztán egyszer csak már tovább nem. Lényeg a lényeg, nagyobb terrárium kell nekik. Na nem minden irányban, elég, ha magasabb lesz. A kis asztalka, valamint férjem tűrőképességét figyelembe véve úgy határoztam, 35 cm-rel elég lesz megnövelni a területüket. De hogyan csináljam? Készíttessem? Használtan vegyem? Én csináljam? Ha én csinálom, akkor én is üvegezzem? Szerencsére a problémámmal nem voltam egyedül, bátyámnak is aktuális volt a dolog, a tokéjának már szinte kínzás volt a régi helye, úgyhogy együtt tanakodtunk, netezgettünk, keresgéltünk. Meg is lett a válasz: a terrárium üvegezését másra bízzuk, csináltatjuk, de a hátterezést már bevállaljuk mi.

Az üvegesnél (Terráriumos Pisti, ahogy a telefonban bemutatkozik - ajánlom mindenkinek, aki ilyesmit tervez, hátterez is +5000-ért, ami baráti, nem is beszélve az üres terkó-árakról, e-mailben szívesen adok tájékoztatást) leadtuk a rendelést, elég személyre szabott volt az ügy: 50x50x110 cm, magas terrárium, dupla tolóajtós, műanyag bútorsínnel, az ajtó alatt 20 cm üveggel, a tetején 20 cm szellőzővel. Egy hét alatt kész lett, házhoz is szállította, pöpec.

Jöhetett a neheze. Már a rendelés előtt jó sok oldalt és fórumot végigböngésztem, hogy mit hogyan kell házi hátterezésnél csinálni, milyen anyagokat érdemes használni. Az alapkoncepcióm az volt, hogy egy bambuszközpontú terráriumi berendezést készítsek, legyen kialakítva a magasabb régiókban is hely a növények számára, legyen elég zeg-zug, búvóhely, de mindezek mellett legyen relatív könnyen takarítható és természetesen meglehetősen esztétikus. Sokat akar a szarka?

A bambuszok miatt elég későn tudtam nekiállni a munkának, hetekig vadásztuk, hogy honnan lehetne szerezni 8-10 cm átmérőjű bambuszt, amit esetleg még hosszában el is lehetne vágatni. A tervem ugyanis az volt, hogy a hátfalon függőlegesen kerüljön egymás mellé néhány ilyen bambusz, megbontva az unalmas sziklatömeget, na, meg persze nekem nagyon tetszik is az ilyesmi. Végül meglett a bolt, de pont készlethiány volt, úgyhogy egy hetet kellett várni a dologgal. De aztán sikerült a fent leírt koncepciót véghez vinni, minden méretben lehetett kapni náluk bambuszt, elvágták, ahogy akartam, és elkértek érte mocskosul sok pénzt. Ez van, a gekkóimért bármit.

Kezdődhetett a munka.

Első körben a bambuszokat lelakkoztam, két rétegben. Ez két egész napot vett igénybe. Kérdezték néhányan, hogy minek csinálom, nos, egyrészt elővigyázatosságból, hogy ne menjen tönkre a bambusz sem a víz, sem az UV-sugarak hatására, illetve tapasztalatból, mert a régi terráriumban elhelyezett bambuszok egy idő után (egy éve vannak gekkóim, úgyhogy hamar), kb. fél év alatt berohadnak a pára miatt. Azt gondoltam, ha ez egy végleges terrárium, amelyben évekig élnek ezek az állatok és én beragasztok 8-10 bambuszt és berohadnak, az nem jó vicc. A lakk egyébként sima csónaklakk, ráadásul fényes, mert mattot sehol sem találtam, de jól néz ki. Ecsettel szépen mindent körbekentem.

Úgy képzeltem, hogy teljes magasságban lesz két félbevágott bambusz a hátlapon, mellette ferdén egy rövidebb, és az oldalfalon is egy rövid, amelyre fúrok egy lyukat, hátha használják majd búvóhelyként én meg kívülről jól nézem őket, milyen cukik. Mivel a sziklahátteret ezekhez képest kellett összehoznom, első körben be kellett ragasszam a bambuszokat. Na persze rövidek voltak, úgyhogy a két nagyot hungarocellel aládúcoltam, ez csak plusz munka volt, nem para. A ragasztáshoz egész konkrétan tescós szilikont használtam, pisztollyal kentem fel, tökéletesen megfelelt a célnak. A folyamat hosszú volt, mert az oldalfalra kerülő darabot csak akkor tudtam felragasztani, mikor már a többi megszáradt, hiszen át kellett fordítanom a terráriumot, hogy lefelé nézzen és ne essen le száradás közben.

(Arról csak röviden megemlékeznék, hogy már felragasztottam, mire rájöttem, hogy túl kicsi lyukat fúrtam rá és félő, hogy beszorulnak a gyíkok, úgyhogy szedhettem le és fúrhattam tovább, majd ragaszthattam fel újra.)

Mikor minden háttérre kerülő bambusz a helyére került, át kellett gondolnom, hogyan tovább. Kellenek vízszintesen és függőlegesen is bambuszok, 2:3 arányban gondoltam, le is voltak méretre vágva. Ezek elrendezése szerint kellett a sziklahátteret elkészítenem, vagyis tudnom kellett volna már ekkor, mi hova kerül. Nagyjából megvolt. Jöhet a szikla.

A terráriumi sziklahátterek 80%-ban hungarocellre épülnek, én is ezzel terveztem, mert könnyű, olcsó, nagyon könnyen alakítható, formálható. Olcsó, főleg, ha vannak olyan ismerősök, barátok, akik munkahelyükről százával tudják neked adni a kidobásra szánt hungarocellt. Ezt a részét tehát kipipáltuk hamar. Először is a hátfalra minden kilátszó üvegfelületre ragasztottam egy vékonyabb (~0.5 cm vastag) hungarocell lapot, afféle alapként. Ez már önmagában sok idő volt, mert persze nincsenek egyenes felületek, össze-vissza kellett vagdosni méretre a lapokat, aminek következtében a lakás hamar olyan lett, mint egy gyermekmegőrző, csak nagy színes golyók helyett hungarocellel volt feltöltve. És ez csak fokozódott.

Az alap "hungarocellfalra" a sziklák kiszögelléseit további hungarocelldarabok felragasztásával és a felület megfaragásával lehet létrehozni. A faragáshoz legtöbbet villát használtam, de gyakorlatilag felvonultattam egy egész terítéket, kést és kanalat is elővettem a megfelelő formák kialakításához. Az a jó ebben, hogy nem lehet igazán elrontani, mert nincs olyan, hogy "ez a szikla nem jó". Ami lényeges, hogy nagyon éles vonalak ne legyenek, a széleket, éleket lekerekítve biztosan olyan eredményt fogunk elérni, amelyre aztán büszkék lehetünk. Úgyhogy napokig ragasztottam, faragtam, porszívóztam. A növények helyeit is kialakítottam: alap gondolatom az volt, hogy egyforma nagyságú cserepekben teszek be növényeket, hogy tudjam variálni, illetve könnyű legyen a karbantartása mind a terrárium növényes részeinek, mind a növény földjének. Lemértem a cserepet és néhány sziklát úgy alakítottam, hogy egy karima legyen a tetején, amelybe majd belehelyezhetem a növényeket. Na persze sokkal szebb lenne, ha nem cserepes növények lennének bent, de a takarítást oly mértékben megkönnyíti, hogy ennél a verziónál maradtam.

Mikor kész lettem a hungarocellel, hőlégfújóval körbementem az egészen, hogy a polisztiroldarabok közti levegő eltűnjön és összetöpörödjön, így a rá kerülő anyagokat nem nyeli majd el, illetve jobban is néz ki, természetesebb hatást kelt, kevésbé látszik rajta, hogy mesterségesen faragott valami.

Erre az alapra kellett a sziklás felületet elkészíteni. Első két körben csemperagasztóval bekentem az egészet. Először egy hígabb réteggel, hogy befolyjon mindenhova, átjárja rendesen a hungarocellt, majd száradás után egy vastagabb, lekvársűrűségű keverékkel. Ez egy-egy nap a száradással együtt.

A harmadik és egyben utolsó réteg a cement-, illetve betonréteg. A cementporból víz és homok hozzáadásával lesz beton, arányait tekintve több homok, mint cement, vízből pedig annyi, hogy ez is jó sűrű, lekvár-szerű legyen. A száradási folyamatot felügyelni kell, mert a beton szétreped, úgyhogy időnként permetezővel spriccelgettem. (A betont azt tudniillik öntözni kell.)

(Intermezzo: Budapesten játszótérről homokot lopni jó mulatság.)

Egy mélyvörös színű hátteret szerettem volna készíteni, ezért a betonhoz vörös aquakolor festéket kevertem, aminek végül a színe tök más lett, mint szerettem volna, úgyhogy javítgattam, javítgattam és a végeredmény sajnos nem az lett, mint elképzeltem, de rámondhatjuk, hogy balatonfelvidéki terméskő színű lett.

Ezután lakkspray-vel lefújtam az egészet, hogy tuti biztos vízálló legyen, aztán már csak be kellett ragasztanom a kereszt-bambuszokat, virágokat beraktam, kókuszrost az aljára és kész is. Az üvegre kívülre az öntapadós fóliát 1-2 nappal később ragasztottam fel, de ez már részletkérdés volt.

Na kérem, így kell terráriumot készíteni. És, ha jól sikerül, ilyen örömtáncot lejtenek benne a gyíkok (na, persze itt csak úgy meg voltak szeppenve, hogy nem tudták, mit kezdjenek magukkal):