Hogy a nagyokról is essék szó, hiszen mégis csak ők képezik ennek a blognak a fő tárgyát, egy velük kapcsolatos újabb megfigyelésemről adok hírt. De, hogy a kicsik rajongóit se veszítsem el, életem legaranyosabb phelsuma-videóját is megnézhetitek a poszt végén.

A kakitánc

A kakitáncra néhány hónappal ezelőtt lettem figyelmes. Nem nagy titok, mi is lehet ez, afféle esőtánc, csak kakival. Fölöttébb mulatságos. Nem egyedfüggő a dolog, időnként mind a ketten csinálják. Annyi a történet, hogy este felélénkül az állat és a terrárium elülső üvegén, az ajtó felett elkezd mászkálni. Egyre hevesebben szaladgál le-föl, átugrik a bambuszra és vissza, teljesen megőrül. Azt hittem sokszor, hogy valamit akar, mert, ha odamegyek hozzá, mikor ilyen állapotban van, akkor fokozottan figyel rám is. Követ a tekintetével, ha beszélek hozzá és ha átmegyek a terrárium túloldalára, ő is átjön. Ez eltart jó pár percig, 5-8 percig körülbelül, majd egyszerre megmerevedik, kitolja a popsiját és egy akkora kakit nyom ki magából, hogy csak nézek.
Olyan ez, mint a sport, ugye az ember is sportolás után, hirtelen nagyobb testedzés után szalad a wc-re. Na, ők ezt direkt csinálják.
Érdekes továbbá, hogy egyszerre mindig csak az egyik csinálja, a páros tánchoz ezek szerint még nem elég érettek.

A beígért szupercuki videó Kisrécéről, aki nem tud választani a kukacok közül