Charliera rá jár a rúd mostanában, illetve rá jár Alan, rá járna, ha hagyná magát a kislány. A molesztálásnak nem akar vége szakadni, Alan egyre csak próbálkozik szerelmének másfajta kimutatásával is, aminek bizony Charlie nem nagyon örül. Hosszú percekig kergetik egymást, násztánc, integetés, minden, ami kell. Az időjárásnak nagy szerepe van ebben. Charlie érzi a hideget (meg amúgy is kimerülhetett az 5x2 tojás világrahozatalában), sőt, ha igazán hagyom a terráriumot lehűlni, Alan is lenyugszik. Dilemma, hogy most akkor lefagyasszam őket, vagy hagyjam, hogy vérre menjenek a "szexelni akarok - de én nem" játékban. Tökéletesen megfigyelhető volt a decemberi, karácsony előtti felmelegedés hatása, Alan jóval erőszakosabb volt. Amint visszaállt a kinti 2-3 fok, lenyugodtak a kedélyek. Na, azért vita van bőven, és sajnos sérülés is, Charlie teste tele van horzsolásokkal, és néha komolyabban is elkapja az ura.
A családon belüli erőszak sajnos ennyiben nem merült ki, ezt a sebet, miután majdnem begyógyult, újraalkotta drága Alan, és olyan ütemben sikerült elkapnia Charlie-t, hogy a jelenlegi sebe a képen láthatónál legalább kétszer akkora, a pikkelyréteg teljesen levált, de hálisten, nem sértette fel véresre.
A viták itt folytatódtak, de már Charlie és jómagam között, ugyanis elég randa volt az új sérülés és betadinnal kezdtem kezelgetni. Fültisztító pálcikát eláztattam a fertőtlenítővel és símogattam vele a sebet. Egy ideig, 2-3 alkalommal szó nélkül tűrte, jó jel volt, mert így kiderült, fájdalma nincs. A további alkalmakkor azonban kezdett elhúzódni, mikor közelítettem felé a pálcikával, egy alkalommal megfélemlítvén a támadót, teljes egészében bekapta a betadinos vattapamacsot. Na, az nem tetszett neki, szinte prüszkölt, rázta a fejét, aztán körbenyalta a terrárium vizes felületeit. A következő alkalommal már rájött, hogy ez így nem pálya, azt kell elkapni, ami tartja a büdös, keserű izét. Na, az az én kezem.
És így történt, hogy Charlie életében először, tényleg félelemből, tiszta szívéből megharapott. Az áldozat a mutatóujjam, melyre tökéletesen merőleges helyzetből támadott. A vége az lett, hogy ha mondjuk ő nem gyík, akkor összenézünk és rövid hatásszünet után megszakadunk a röhögéstől. Látványnak klassz volt, de az az igazság, Charlie úgy harap, mint egy lány. Semmi erő, pedig felső állkapcsa felülről, alsó alulról támasztotta az ujjamat, de szinte alig érezhetően, nyomot egyáltalán nem hagyva, csak olyan mutatóba került oda, hogy azért tudjam, ő ilyet is tud(na, ha nem nappali gekkó lenne, hanem oroszlán). Úgyhogy vitánk részemről röhögésbe fuladva el is tussolódot, a kislány sebe szépen javul és a hidegnek köszönhetően újabbakat nem nagyon szerez. Éljen a szerelem!
